A Kitartás.hu feleleveníti szellemi elődjének, a Fiala Ferenc által szerkesztett legendás Összetartásnak egy 1944 nyarán közölt sorozatát. Minden héten bemutatunk egy olyan zsidó típust, amelyet mindannyian ismerhetünk, hiszen utcán, strandon, színházban, televízióban, kávéházban találkozhatunk ezekkel az alakokkal; reméljük, hogy a közeljövőben végleg eltűnnek városainkból, községeinkből ezek az alakok, akik nemcsak hogy magyarok nem tudtak lenni, hanem bebizonyították, hogy az ő érdekük s az ő célkitűzésük merőben ellenkezik a magyarság érdekeivel és célkitűzéseivel.

Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a sorozat írásai 1944 nyarán készültek, azokban a hónapokban, amikor úgy tűnt, hogy Magyarország végre megszabadul a zsidó mételytől. A cikkek is ebben a szellemben íródtak, így értelmezhetők.

Lássuk a hetedik részt!

Aszfaltbetyár

"Ki nem találkozott vele? Hiszen mindenütt ott volt. Jellegzetes típusa hozzátartozott az elzsidósodott liberális Budapesthez. Ott lehetett látni a korzón, a kávéházakban, az espressókban, a lóversenyen, hangversenyen, mindenütt, ahol feszíthetett, tetszeleghetett.

A foglalkozása örök titok. Pénze azonban mindig volt bőségesen. Belvárosi szabónál készítette ruháit, valódi angol szövetből. A cipője legalábbis sevró bőrből ugyancsak a belvárosi cipésztől került ki. Nem hiányzott szeméről a monokli sem, a nyakkendőjét pedig harminc, negyven pengőért vette. Naponta borotválkozott és a haja hullámosan gyűrűzött, mert így keltett igazán feltűnést. Bőven locsolta magát parfőmmel és úgy illatozott, mint egy tavaszi virág. (De milyen virág?)

A dolgozó magyar embernek összeszorult a keze, ha látta ezt a naplopó zsidó típust. Megvetőleg csak ennyit mondott: jampec. Előtte nem voltak szent dolgok. - Melyik zsidó előtt voltak? Szemet vetett a magyar lányokra, asszonyokra. A legszemtelenebbül lépett fel velük szemben és általában mindig úgy nézett keresztény nőre, mint prédára. Akihez neki joga van. Ahogy a Talmud írja.

Nyáron meg lehetett találni minden strandon. Ha lekerült róla a tömöttvállú kabát, vékony, piszka ember volt. De nap mint nap kint feküdt a napon és csokoládébarnára sült a bőre. Botrányai közismertek. A balatoni nyári botránykrónikának hőse és állandó szereplője. Miatta csattan el évente a híres siófoki pofon. A legtöbbször ö is - kapta.

Nemzetközi típus. Megtalálható mindenütt, ahol a kiválasztott faj még nyeregben van. Értéktelen üresfejű elem. Felszínesen siklik el minden felett és fölényes a végtelenségig. Nálánál nagyobb, okosabb, értékesebb embert nem ismer.

Hangoskodásuk felverte az utcák csendjét. Nem sokat törődtek a nemzet erőfeszítéseivel, megpróbáltatásaival. A garderob huszonöt öltözet ruhájából mindig futotta a divatnak megfelelő, cipőt is választhatott a tizenöt-húsz pár cipő között.

Aszfaltbetyár. Régen úgy hívták gigerli. A közelmúltban - jampec volt a neve. A jövőben? Reméljük, hogy örökre eltűnik, többet nem kísért a magyar életében. Többet nem fölényeskedik, nem lopja a napot a mi vérünkön, nem destruál és nem botránkoztat meg senkit. És elfajzott magyar képmásaira is lesújt a kérlelhetetlen igazság."

(Összetartás)

Napjaink példányai:

Csányi Sándor

Hajós András

Kapcsolódó:

I. rész (a rongyos zsidó)

II. rész (a Talmud-zsidó)

III. rész (a kezdő zsidó)

IV. rész (a betörő)

V. rész ( a művész úr...)

VI. rész (a földbirtokos)

Kitartás.hu