Bizonyára igen. Elég csak pl. Hajós Andrásra vagy a buzi Elton Johnra gondolni...

Részlet a Harc c. lap 1944. október 21.-i számából

Ősvizek istensége

"Az önmagát és szellemét az évezredek során meglehetősen kiélt zsidó külön művészet pregnáns jelentkezését az átlagember csak akkor vette észre, mikor a zene terén meglepetésszerűen szembekerült vele az Amerikából áthozott dzsessz. A zene lényege a harmónia. A dzsessz, különösen eleinte, fület tépő hangzavarral jött. Az európai fül hozzászokott a hangszerek jóleső együttműködéséhez s most a szakszofonok, repedt fazekak, fatökök és sikoltó akarinák összefüggéstelen, csupán ütembe szedett, őserdei összevisszaságát volt kénytelen tudomásul venni. A zsidóság amerikai "zenéről" és nyugtalan, "ultramodern" valamiről lévén szó, azonnal azonnal felkarolta a dzsesszt s természetesen az általa befolyásolt tömegek is követték őket. Divatossá vált a néger énekes, a rángatódzó, minél sikamlósabb jellegű tánc. Aztán ugyancsak a zsidók támogatásával elkövetkeztek a zeneújítók - nálunk első vonalban az azóta Amerikába átlépett Bartók - akik hihetetlen egykedvűséggel forgatták ki más jeles szerzők műveinek vagy a népi daloknak és ősszerzeményeknek harmonikus értékeit. Rendes fülű ember ma sem bírja élvezni Bartók medvetáncoltató, oláh mintára "hangszerelt" magyar népdalátírásait. Sajnos, mindig akadtak minden áron újítani kívánkozó, jobb sorsra méltó művészek, akik odaálltak a dobogóra hogy az ilyen kicsavart, meghamisított "műveket" előadásaikban a tömegekhez továbbítsák. Bartók elment oda, ahová való s ahonnan furcsa művészetét merítette.
De nemcsak a zene, hanem a képzőművészetek terén is újítani akart az a nép, amelynek tépett idegállapota és általános nyugtalansága nem elégedhetett meg az igazi művészettel, hanem kitalálta a kubizmust, futurizmust s más lehetetlen csalást s ezeken keresztül akarta rákényszeríteni önmagát a tömegekre. Miként a bartóki zenében normálisan képzett és izlésesen gondolkozó hozzáértő kénytelen megállapítani, hogy ahány hangszer az együttesben szerepel, mind úgy fordul elő, mintha muzsikusa sohasem látott volna még zongorát vagy hegedűt, s mégis odaállt a zenekarba játszani, - úgy a zsidók képzőművészetében is vagy a szentimentális meztelenség, vagy az alak-elrajzolás s tervszerű szín-kisiklás, a síkok és dimenziók beteges be nem tartása jutottak érvényre. A Szép és a Művészi kimaradt ebből a keretből. Ugyancsak így állunk a zsidó szobrászok egynémelyikével is. Világos, hogy az üzleti feltűnni vágyás s a mindenáron való "kiugrási vágy" szülte e kisiklásokat, amelyeknek néhány példáját képeinken is bemutatjuk, hogy a zsidók művészi kilengéseit legújabban éppen amerikai művészkörök támadják. Az egészséges néplélek ösztönszerűen szembefordul minden természetellenességgel. Mindössze annyi történik ott, ahol a zsidók "művészi" túlkapásait eddig semmi sem korlátozta."