Néhányan nem értik, hogy miért vagyunk annyira a „nagy francia forradalom" ellen, miért is nevezzük a felvilágosodást elsötétedésnek. És főleg, hogy miért tekintünk maró gúnnyal a „szabadság, egyenlőség, testvériség" hármasa felé. A szabadság, egyenlőség és testvériség szavak nagyon szépen hatnak a lélekre, felemelő pátoszt érez az ember, ha meghallja őket. Azonban igencsak kevesen gondolkoznak el e szavak hallatán azon, mit is jelképeznek valójában, mit jelentenek, és mivé deformálta őket a „haladás". Azt javaslom, vizsgáljuk meg e szavakat valódi jelentésükben és abban, ahogyan láttatni akarják velünk a liberálisok!

Nemzeti körökben gyakorta viták tárgyát képzi az, hogy 1944 októberében a harcok folytatása szükséges volt-e. Egyik ilyenkor elhangzó ellenérv arról szól, hogy „talán akkor" megtarthattuk volna a visszaszerzett területeket, ha akkor „kiugrunk", helyesebben átállunk. Aki ismeri a „különbéke" szövegét az tudja, hogy ez korántsem volt lehetséges. Aki nem, annak álljon itt a szövege.

Ebben a hónapban a népbírósági perekről állítottunk össze egy műsort. Ehhez kapcsolódva szóba került a háború utáni rendszer legitimitása, de még olyan távolabbi témákra is kitértünk, mint a bal- és jobboldal meghatározása. A műsorban korabeli anyagok is elhangzanak, valamint egy részlet Fiala Ferenc és Marschalkó Lajos könyvéből, a Vádló bitófákból. 

Ehavi műsorunkban a Becsület Napjáról beszélgettünk. Ismertettük a kitörést, megadva a tiszteletet hőseinknek. Mindehhez kötődően szóba került még a rendezvény története, valamint megcáfoltunk néhány mítoszt Szálasi Ferenc zsidópolitikájával kapcsolatban, és végleg pontot tettünk arra a délibábos elképzelésre, miszerint hogyha sikerül a kiugrás, hazánk jobban járt volna, mint így, hogy folytattuk a háborút. A műsort különböző korabeli anyagokkal és témához illő hangfelvételekkel színesítettük.

Péterfi-Nagy László tollából egy történelmietlen, csúsztatásokkal teli és eufemizmusoktól hemzsegő cikk jelent meg a Magyar Hírlap honlapján. Az illetőnek - a cikkéből kiindulva - nincs mélyebb ismerete a két háború közötti általános magyarországi szélsőjobboldalról, a keresztény politikai irányzatokról, vagy magáról Mindszenty Józsefről sem. Négy részből álló cáfolatunkat olvashatják.

Fortély, egy haditechnikai újdonság, bátorság. Ez egy kevésbé ismert várostrom sikeres "receptje" a tizenötéves háború során.

A Hungarizmus ideológiai rendszer. Nem a magyar néptől idegen rendszerek szolgai másolata, hanem önálló, a magyar lelkiségből fakadó, krisztusi alapelveken nyugvó, nemzeti irányú, szocialista hitvallás. Tehát: „Nem fasizmus, nem Hitlerizmus, nem antiszemitizmus". És nem „nyilas párt". A Hungarizmus a korszerű magyar birodalmi gondolat megvalósításáért küzdő ideológiai rendszer, világnézeti mozgalom. Legtömörebb meghatározása: a legmagasabb fokú magyarság.

Kamonyai (Kemény) Simon hősies önfeláldozása. Magyar diadal. Közel húszezer török halott, köztük a vezérük Mezid bég. Címszavakban így lehetne összefoglalni a szebeni csatát.

Szálasi Ferenc mártírhalála (1946. március 12.) után a Mozgalom vezetése jog szerint és ténylegesen - de iure et de facto - Henney Árpádra szállt át, aki mint „a Nemzetvezető személye körüli tárca nélküli miniszter" a hungarista kormányzat legmagasabb életben és szabadlábon lévő, mozgásában nem korlátozott tagjaként vette kezébe az emigrációba kényszerült hungarista szórványok összefogását már 1946-ban.

Győzelmi tort ült az üszkös Európa felett az atlantista liberalizmus és az ázsiai bolsevizmus véd- és dacszövetsége. A nemzetközi finánczsidóság elleni szabadságharc elbukott. Június 5-én 18 órakor nyilatkozat hangzott el az éterben, miszerint a német államiságot megszűntnek nyilvánítják, s Szövetséges és Társult Hatalmak megszálló parancsnoksága veszi át az uralmat Németországban. A helyzet azóta sem változott...