Péterfi-Nagy László tollából egy történelmietlen, csúsztatásokkal teli és eufemizmusoktól hemzsegő cikk jelent meg a Magyar Hírlap honlapján. Az illetőnek - a cikkéből kiindulva - nincs mélyebb ismerete a két háború közötti általános magyarországi szélsőjobboldalról, a keresztény politikai irányzatokról, vagy magáról Mindszenty Józsefről sem. Négy részből álló cáfolatunkat olvashatják.

Becsület Napja közeledtével ajánlunk egy régi, szép német katonadalt az elesett Hősök emlékére.

Mivel korántsem csak liberális, hanem konzervatív köröknek is vesszőparipája, hogy a huszadik századi radikális nemzeti rendszerek, kiváltképpen a nemzetiszocializmus és a hungarizmus, nem egyeztethetők össze a keresztény, mindenekelőtt katolikus társadalmi tanítással, nem árt rámutatnunk, mennyire másként látta ezt esztergomi hercegprímásunk, Serédi Jusztinián, aki hitet-erkölcsöt nem érintő politikai kérdésekben a direkt iránymutatások elől elzárkózott, tudván, a pozitív normák hívek számára való előírása ('erre és erre szavazhatsz!') nem tartozik egyházi kompetenciába, így a radikális nemzeti rendszerekkel szemben nincs szükség egyházi állásfoglalásra.

Grönland 1982-ben szavazott a kilépés mellett és 1985-ben el is hagyta az eurokolhozt.

Hát ez meg úgy esett, hogy a szóban forgó palóc atyafi egyetlen lovacskája, súlyosan megbetegedett. És hívatta Szécsényből Vájsz urat, az állatorvost. Az állatorvos megvizsgálta a lovacskát és megállapította, hogy katasztrófális szorulása van.

Adolf Hitler beszéde a nemzetiszocializmus győzelmének 8. évfordulóján A Berlini Sportpalotában, 1941. január hó 30-án.

79 évvel ezelőtt, 1933. január 30-án nevezte ki von Hindenburg, az előző évben újraválasztott német birodalmi elnök a 44 éves Adolf Hitlert birodalmi kancellárrá, egy koalíciós kormány élére.

1919 januárjának utolsó napjaiban, akkor, amikor a magyar kézből kihullott a kard, amikor szerte e hazában „nem akartak katonát látni", amikor a négyéves világháború borzalmai hazánkat is gyászruhába öltöztették, s mindenki a békére vágyott, egyetlen hely volt széles e hazában, ahol a polgárság maga vette fel a levetett katonaruhát, a még fegyverben álló katonaság akcióba lépett, az aláásott fegyelem újra csodákat művelt, a hazaszeretet pedig új hazát teremtett: Balassagyarmat.

Folytatjuk sorozatunk, melyben olyan embereket mutatunk be, akik ugyan a hungarista ideológia kialakulása előtt éltek, de szellemi elődeinknek tekinthetőek. A fajvédelem úttörői voltak, fáklyavivői a keresztény szellem és erkölcs védelmének. Ezen emberek a XIX. és XX. század „fölébredt" magyarjai, közvetlen előfutárai a hungarizmusnak és elősegítői annak, hogy befogadó táptalaja lehessen a Kárpát-Duna nagyhaza ezen eszmének. A száraz életrajzi adatok hemzsegését elkerülendően, saját idézeteiken keresztül mutatjuk be őket.

Sikeresen lezajlott a Bükki kitörés emléktúra, mintegy 25 fő részvételével. A napot a bükkszentkereszti templomkertből indulva kezdték a megemlékezők, ahol Miskolc környékének védelméről tudhattak meg többet a megjelentek. A kiselőadás végeztével a   résztvevők koszorút  helyeztek el az emlékkeresztnél, és kezdetét vette a túra.