Csak hinnetek kell ! 

Az országgyűlés az állambizniszt zsinagógája. ( Kik vannak ott.. s miért ? )

Üdv, Enkidu!

Az általad szemléltetett problémának egyszerű magyarázata van.

Azzal most nem akarok különösebben foglalkozni, minek is nevezzük a parlamenti képviselőket(Károlyi klónok, moslékáradat, stb.), hanem arra szeretnék rávilágítani, hogy magának a képviseleti rendszernek is pontosan ugyanazon hibája van, mint magának az államéletünknek.

Nincs közjogi folytonosság, melynek alapján hiteles, legitim honatyáink, és államfőnk lenne.

A közjogi folytonosság alapföltétele, hogy az utoljára szabadon választott országgyűlés vezető pártjai ne legyenek betiltva, sőt, hogy ezen pártok utódszervei indítsák újra a magyar államéletet.

Amikor a nemzetgyűlés majd eltörli az 1945. évi VIII törvényt, jobban mondva kimondja annak törvénytelenségét, na akkor majd beszélhetünk valódi képviseletről, addig nem. Én így látom.

Eltörölni!

http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=8215

Teljesen egyet értek, annyi eltéréssel, hogy egyetlen egy olyan képviselőt látok csak, aki tényleg nem a Jobbik, hanem az egyszerű magyar emberek, a nép, a nemzet, a faj képviselője, de 386 emberből egyet megemlíteni.. jobb ha inkább meg sem teszem, de legalább annak az egynek valószínűleg ténylegesen nyugodt lehet a lelkiismerete!

a magyarnak alapértelem... tragédia ez, a javából. Óh, be sok mindent is eltanultak már, csak hogy tönkretegyék.. azután "beüljönek a helyekre". Látod-é a nagy napelemes alföldi ekokibudzik fényképeit a New York Times főoldalán, az szép óhéber talpas-házoikkal ? A mi jövőnk pedig - ha van - az amerikai középnyugaton lesz ? Ahol egy tanya még 20 hektár ? Meddig ? A rezervátumból is kiforgatnak ! Áll a bál ! ..de csak a pénz körül :)

-----------

Olvasva Széchenyi Naplóját,
nyilvánvaló a különbség, aközött, ahogyan Ő
szemlélte hazája dolgait, miehhez képest, a mai „honatyák", és „honanyák" hozzáállása olyan lelkiismeretlennek tűnik, hogy óhatatlanul el kell gondolkozni, a mai Magyar közállapotokról.

Megdöbbentő a saját magával
folytatott vívódás, az érzelmi gyötrődései, a saját
boldogság-keresése, és az ország dolgai iránt felelős
magyar mágnás szerepe között. A szermélyes,
társkeresése, és politikai felelősség terhe közötti
ingadozás, őszinte leírásai, egészdségügyi
problémáival, nem leplezve önnön gyenge esendő
mivoltát. Mivel azonban ebben az összefoglalóban a
politikai és társadalmi dolgokkal foglalkozó írásait
emeltem ki, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a
jelenkor olvasója számára a dolgok ismétlődése, és a
19.sz.-i emberségesebb hozzáállás különbsége kapjon
hangsúlyt, a magánéletének részleteit kihagytam az
dézetekből. Tettem ezt azért is, mert személyiségének
bár ez is része, de azt gondolom, hogy ezt a részét Ő
sem a nyilvánosságnak szánta, tehát hagyjuk a
Napló-ban szép csendben nyugodni. Akinek felkeltette
az érdeklődését szerény írásom, , olvassa el mind az
1500 oldalt. Annak a folyamatnak a megfigyelése
méltóbb hozzá, és sokkal érdekesebb,- ahogy a
jólétben élő mágnáscsemete utazgat a világban, az
akkori kornak megfelelő módon, nemesi rangjához méltó
életet él, közben a császári hadseregben igyekszik
kinevezést elérni, és fokozatos csalódási folyamaton
megy át. Közben állandó érzelmi válságban van,
kétségbeesetten társat keres magának, és ez alatt,
érett férfikorára, eljutva a „legnagyobb magyar", a
hazájáért felelősséggel gondolkozás állapotába,
Érdemes elgondolkozni ilyen részletein például
Széchenyi gondolatainak, az országban manapság
történő események kapcsán,- s észrevenni a
párhuzamokat a mai események és az akkoriak között,
és óhatatlanul eszébe juthat az embernek, még egy pár
olvasmánya.

Az 1825-26-os években vagyunk, Széchenyi ekkor már
intenzívebben, és tudatosabban vesz részt az
országgyűlés munkáiban, Angliai tapasztalataiból
kiindulva gondolkozik a Magyarországi viszonyok
elmaradottságáról, és elnyomottságáról, amikor
naplójában, ezeket írja:

„Bűn! Minden királynak népe boldogságát kell szívén
viselnie. - még akkor is, ha ez szomszédja kárára
lenne. Egy király nem lehet kozmopolita. /.../ Olyan
országban, ahol a hízelgő, a törvények megsértője, a
hitszegő, röviden, a haza árulója jogosnak látszó
igényt formálhat hivatalokra, jutalmakra és
kitüntetésekre, mialatt a másik rész, mely e törvényt
tiszteli és annak előírása szerint él és cselekszik,
üldöztetést szenved, amelyekkel gyötörni mindmáig
megvolt azoknak a bátorságuk és módjuk"

Ezeket írja az országgyűlési tapasztalatairól:

„ ...Láttam és megfigyeltem, hány nyúlszívű esik egy
bátor férfira. - azt az egyet mind pácban hagyják.
Láttam, hogy a magyar mágnások sem alkotmányt, sem
szabadságot nem érdemelnek" /.../ Az a felfogás, hogy
aki uniformisban van, vagy valamilyen címe vagy
fizetése van, az országgyűlésen soha a miniszterekkel
ellenkező véleményen nem lehet"

Majd később:

„ Miközben itt 95 ezer forintról hónapokon át
tárgyalnak, / értsd: a Pozsonyi országgyűlésen /
milliós adósságokat csinálnak a másik oldalon. Attól
félek sokáig nem tarthat ez; a pohárnak túl kell
csordulnia. /.../ Az országgyűlésben vannak royalisták
és antiroyalisták. Az előbbieket kitüntetések, rangok,
gazdagság szerzése kecsegteti, az utóbbiakat a
függetlenség szenvelgése, - a tömeg tapsát
kiérdemelni etc. Ki-ki a gusztusa szerint. De mindkét
pártot a hiúság és a kapzsiság istensége
sarkantyúzza-, Ki cselekszik erényből,
igazságosságból és haza-szeretetből?"

De idéznék régebbről, e témával kapcsolatban; jelesül,
Zrínyi Miklós (a szigetvári hős unokájának)
„Emlékirat a nádorságról" c. írásából /1653/ amelyet,
II.Rákóczi Györgyöz írt:

„Sokan vannak kegyelmes uram, akik az palatinusság
pályát futják (nádorságra pályáznak), adná isten,
hogy mindeniket hazája szereteti vinné reá, és
mindenik oly szándékkal, hogy szolgálna hazájának, de
bizony igen félő, hogy különben vagyon, és némelyik
poéta mondása szerint: tantum, út noceat, supit esse
potens (csak azért akar hatalmas lenni, hogy
árthasson), holott" (annak ellenére, hogy ) még az
atyja is némelyiknek nem dicséretre" (hanem a
megvetésre) méltó. Ahol az állami állások, hivatalok,
nagy tiszteknek osztása, nagyságos uram, fávorral,
(kedvezéssel), grátiával, (kegyelem útján) és
practicával (fondorlattal) történik, az veszett
respublica" (romlott ország) A dicséretes az, ahol
semmi más, csak az érdem egyedűl viszi embert elő. De
nem eszerint akarnak menni elő, sem Csáky László, az
mely leányát németnek- és csaknem lelkét az ördögnek
adja, sem Wesseléni, az ki az érseket istenének
tartja, és érte a magyar szabadságot lábával tiporná,
ha lehetne, mit mondjak erről a Pucheimről, aki
hazánkban arra, - avégre -, a németeket behozta, aki
mindent ez világon összekever, csak megnyerhetné!"
/mármint, a hatalmat/

Ezek után mit olvashatunk az Élet és iIrodalom
lapjain a 2006. május 5.-iki számában, Békési
Lászlóval készült interjúban, az országgyűlési
választások kapcsán feltett gazdaságpolitikai
kérdésekre?

„ A racionálisan gondolkodó befektető nyiláván igy
gondolkozott: „hoha ezek is hülyeségeket csinálnak,/
mármint, a jelenlegi kormány/ de ha padlóra küldjük
őket, helyettük olyan rezsim jön, amely nemcsak az
országnak, a betelepült tőkének a rövid és hosszútávú
befektetőknek,sőt mindenkinek rossz" majd egy másik
helyén a riportnak: „ a globális világgazdaságtól
való elrugaszkodottsága, /mármint, az ellenzéknek/
protekcionista, bezárkózó, nacionalista, populista,
demagóg, úgynevezett patrióta gazdaságpolitikája volt,
...romba döntené a gazdaságot... kiszakítaná a
világgazdasági folyamatokból..."

Majd a legmegdöbbentőbb nyilatkozata;

„ Én - őszintén szólva -mindvégig féltem, hogy
mondjuk a GP Morgan fogja magát és akár két forduló
között elad ötezermilliárd forintnyi magyar kötvényt,
és akkor az euró nyomban 300 forint fölé szökken, és
akkor Gyurcsány veszit mert ekkora veszteséget nem
lehet megmagyarázni."

A vesztés veszélyének a fontossága a saját
pozíciójában bekövetkezhető változás miatt, és nem az
országot érintő óriási hátrány miatt. Ugye
nyilvánvaló az érdekeltség? (Vagy, „nem"!) Az emberek
ezt elolvassák az újságban, - már aki megveszi
egyáltalán, mert igénye van rá! -, és továbbra is
élik megszokott életüket, pedig ezeket a sorokat
olvasva, kétségbeesetten kellene, hogy felkapják a
fejüket, arra gondolva, milyen veszélyre világítanak
rá a összefüggések.

Hasonló állapotokról írta Széchenyi annak idején:

„Furcsa és rendkívül különös azonban, hogy az emberek
még ezekben az utóbbi eseményekben is vakok, és hogy
micsoda illúziókban élnek. /.../ Az embereket annyira
elnyomta és tompította a dolgok megszokott menete,
hogy nékik minden nemes, önzetlen tett őrültségnek
tetszik - de jaj annak az országnak, melyben a
nemeslelkűség és a közösségi szellem bűn! /.../ Jogról
és igazságról itt szó sincs, ez magától értetődik,
itt egyszerűen az ius fortioris (az erősebb jogáról)
van szó"

Ehhez kapcsolódóan idézek egy másik könyvből, a „A
cion bölcseinek jegyzőkönyve"-ből, ami 1897(!)-ben
készült valószínűleg a Bázelben tartott cionista
világkongresszuson, és 1901-ben lett lefordítva,
Sz.Nyíl professzor által Moszkvában, és a cionisták
/vagyis a titokzatos nagytőke/ hosszútávú terveit
foglalta össze, a jövőre vonatkozó teendőket illetően:

„ Hamarosan hatalmas monopóliumokat fogunk létesíteni
óriási vagyontárolókat, melyektől még a nagy nemzsidó
vagyonok is ...függenek majd Az összes állam
gépezetének valamennyi kerekét olyan erő hajtja,
amely a mi kezünkben van, az ...pedig az arany / most
már a pénz! /. A ...közgazdaságtudomány réges-rég
királyi tekintélyt kölcsönzött a tokének...Ahhoz, hogy
a tőke akadálytalanul fejthesse ki működését, ... hogy
ipari és kereskedelmi monopóliumot létesítsen; ezt a
világ minden részében már végre is hajtják
láthatatlan kezek. . ,/ 6.-ik jegyzőkönyv,
Végrehajtották !

Csak azok az országok „úszták meg" ezt a
kiszolgáltatottságot, akik a nemzet-gazdasági
érdekeiket szem előtt tartva, ezeket a csapdákat
kikerülték. A Magyar „rendszerváltás"-kor, és az óta
is, erre fokozott fegyelemmel ügyelnie kellett volna,
egy nemzeti kormánynak , ami persze ebből láthatóan
nincs!

„...Elegendo egy népet bizonyos időre önkormányzatnak
átengedni, hogy szervezetlen csőcselékké változzék..../
1, jegyzőkönyv/ Nincs nagyobb veszély, mint az egyéni
kezdemény-ezés... Úgy kell irányítanunk a gój
társadalom nevelését, hogy ahányszor csak olyan
helyzettel kerül szembe, amely egyéni
kezdeményezőerőt igényel, kétségbeesett
tehetetlenségben csüggessze le karjait /Fokozatosan
központosítani fogjuk a közigazgatást, hogy a
társadalom összes erőit a kezünkbe kaparintsuk......../
5.-ik jegyzőkönyv

Ezt követően mit olvashatunk a már fent idézett
Békési Lészlóval készült interjúban, az
„elkerülhetetlen" strukturális reformokról?

„ ... a parlamentben pedig ott ül a rengeteg
polgármester, akikből országgyűlési képviselő
lett...azért nem hiszem,hogy bármit megtehet /mármint,
a Miniszerelnök/. Ez akkor lehetne igaz, ha a
polgármesterek nem lehetnének országgyűlési
képviselők és - ami ennél is fontosabb - ha a fiókban
már rég ott várakozna, az előkészített önkormányzati
reformprogram, amit rögtön az alakuló ülés után
kétharmaddal el lehetne fogadtatni, és őszre már
annak alapján lehetne kiírni a választást"

Ez igen! A hatalomban biztos tudatában, a képünkbe
vágják, a legrejtettebb kívnságaikat. Legszívesebben
nem vacakolnának a népképviselet eme őskövületeivel,
mint az önkormányzat, meg a megyei rendszer, hogy
egyxeztetni kelljen, meg vélemény kikérni, ezektől?!
- központi irányítás az az igazi! Akkor minden a mi
szánk íze szerint történik, rajta tatrthatjuk a
kezünket, az ország minden településén, vigyázva az
esetleges engedetlenséget, ami a mi nagytőkés
hatalmunkat veszélyezetné, nem akarnának mindenfélét
falvaikban, és városokban, főleg maguktól!

„Elsőnek mindjárt itt van a teljes közigazgatás,
amelynek két eleme van, az egyik az ön-kormányzati
rendszer, a másik a központi államigazgatás. Az
utóbbin nyilván könnyebb változtatni, mert az a
kormány dolga. ...Sokkal nehezebb, a nagy ellátó
rendszerek átalakítása, /.../ mint az önkormányzatoké,
..."

s ezt mennyire sajnálja:

„Tényleg abszurd, hogy 3200 településen legyen
önkormányzat, meg önálló polgármesteri hivatal,
hiszen nincs annyi szakember, aki ezt működtetni
tudná." -

Mert ahhoz „szakember" kell, és nem a bennszülöttek
iránti rokonszenv ?

-...Fölösleges a huszonegy megye is, semmi dolguk,
kiürültek." -

Az utóbbi évek közigazgatási rendeleteinek
módosításai - és azok kiötlői - folytán vesztettek el
feladatokat, és nem azért mert nem lenne. Ez sem
véletlen!

„És ilyen a főváros is, egy vízfejben, huszonhárom
kis település ez is felesleges, és kontraproduktív".

Tehát nem a főváros túlduzzasztása ( amit a
parancsuralmi rendszerben sikerült megvalósítani ) a
probléma veleje, és nem a Demszki - féle irányitás
impotenciája felelős a kialakult helyzetért. Nahát!

Ettől Széchenyi korában már vér folyt volna !!!

Hát itt tartunk!

A magyar(?) kormányzás legnagyobb problémája az, hogy
az idegen tőkével jó viszonyba legyen, támadva a
nemzeti érdekeltséget, és olyan mélyre sűlyedtünk,
hogy az említett Morgan konszern részéről az említett
összegszerűséget, amivel tönkre tehetné egy
mozdulattal az országot. Figyelembe se vesszük, és
nem riasztó senki számára, az ország
kiszolgáltatottsága? A nép is futkos a bankokhoz
kölcsönökért, utána pedig fizeti a kölcsönt a bankok
által akármikor megváltoztatott feltételekkel, és
eszébe sem jut, hogy a tetemes államadósság, amivel
riogatják, csak egy része a pénzügyi „póráznak"
amivel fogva van tartva ez az ország, Tegyük szépen
hozzá a lakossági kölcsönöket is, hogy amikor a
kormányt szidjuk, a saját magunk vastagította „póráz"
kötelét is nézzük meg néha!

Mindez ahelyett, hogy kiharcolnánk, hogy a nagyobb
családi beruházásokhoz, vagy a hazai ipar
fejlesztésére és megerősítésre, vagy Uram bocsá'a
mezőgazdaság talpraállításához szükséges kölcsönöket,
- az állam adja fix kamatozással, biztosítva magának
a hosszútávú ebből eredő bevételt - ahelyett, hogy a
külföldi érdekeltségű bankok pénztárcáját hizlalná.

Közömbösen vesszük tudomásul;

hogy a 15 éve történt un. „rendszerváltás" óta a
Magyarországi viszonyokban az előzőekhez képest az
ország veztésében nem változott semmi, változatlanul
az országon kívüli érdekeket érvényesiti az
államhatalom, csak a „dörgölőzés" iránya változott.
Sőt! A 90-es évek első éveiben létrejött
gazdasági-jogi káoszt igyekeznek minél tovább
fenntartani, természetesen a külföldi érdekeltségű
tőke - és nem az ország hasznára, mivel ilyen
haszonkulcsokkal, mint nálunk, - és valószínűleg a
többi, volt keleti blokk országaiban - a fejlett
nyugati gazdaságokban nem operálhat, hogy honatyáink,
és honanyáink csúsznak műsznak a nyagytőke irodáinak
bejáratánál, - amit akkor árulnak el, amikor teljes
mellszáleséggel kardoskodnak a tőkebeáramlás mellett
- alávaló módon kunyerálva egy kis pénzért,
természetesen azt sem, a köz javára, hanem a saját
rendszerük támogatása céljából, miközben milliók
nyomorognak! hogy, azt hozzák fel a külföldi
vállalkozások érdemeként, hogy „becsületesebben"
működnek, mint a hazai vállalkozók! Mindezt teszik
annak tudatában, hogy a hazai törvénynek szabályozói
teszik tisztességtelenné a vállakozási szférát, lévén
azt egyenesen betartva a működésük kockáztatása
nélkül nem lehet, ami a külföldi érdekeltségű
vállalkozások esetében nem érvényesül, a különböző
nekik jutatott adókedvezmények miatt. hogy a
„patriótá"-nak nevezett gazdaságpolitika, mint valami
fertőző undorító ocsmányságként látszatik, az Élet és
Irodalom hasábjain megjelenve, Békési László szavai
nyomán, s nem az a természetes törekvés, és nem az,
az alapvető követelmény, hogy egy ország a maga lábán
álljon, és a saját népességének érdekeik legyenek az
elsők, s csak utána engedjen külföldi
érdekeltségeknek ebben részt venni.

Volt idő, amikor a magyarországi népességben még volt
annyi nemzeti öntudat, hogy összefogással a hazai
gazdaság fellendítése érdekében, nem vettek külföldi
árút, tiltakozásul, a magyar gazdasági elnyomásra, az
osztrák árúk térnyerése ellen, és ebben az esetben
nem a pénztárcájukat nézték!

Az oktatás terén is mindent megtesznek, hoy ne
tanuljunk Széchenyitől, és a többi nagy elelinktől,
országban gondolkodni, mert csak ezen a módon
emelkedhetnénk föl mindnyájan egyszerre, hanem egy
elszigetelt hatalmi elit érdekei érvényesüljenek,
mindenki kárára!

Végül még egy idézet, a Napló-ból:

Kétféle rendőrség van: az egyik a vagyont, az életet
biztosítja etc., a másik titokban bevádol és
általában hamisan. A miénk Magyarországon a második
fajtából való; pedig az elsőből valóra lenne szükség.
Például, ha tízezer titkosrendőrszolgát fizetnek,
fejenként száz forintal, az tizmillió pengőforintra
rúg - a magyar adó kétszeresére -, azonban nincsenek
összeesküvések, pártütések etc. Ezek az emberek mit
jelentgessenek? Attól félnek, ha többé már semiről
sem számolhatnak be, szélnek eresztik őket. Igy tehát
a képzeletükhöz folyamodnak - a ferdítéshez- innen a
csak bitorlott, és ezek a befeketített hírnevek.

béka / 2006 /